A munka 5 fázisból áll össze. Fontos volt számomra, hogy a darabolással, torzításokkal több szinten tudjak vizuálisan elhelyezni olyan motívumokat, amik szerintem - illetve abból, amiről a közösségi média tanúskodott- globálisan, kollektív tapasztalatok a karantén idején. Továbbá szerettem volna a fázisok révén minél távolabb tolni magamtól a képeket, elidegeníteni őket magamtól, mint ahogyan ez az egész járvány furcsán elidegenítően hat. Olyan háborút vívunk, aminek a frontvonalára nincs valós rálátásunk. Otthonainkban gubbasztva vészeljük át, és számunkra a harc maga teljesen láthatatlan, mint ahogyan maga az ellenfél is.
1. A nyers képek készítése nem volt egy tudatos folyamat. Egyszerűen rögzítettem helyzeteket, pillanatokat, amiket valamilyen szinten fontosnak, viccesnek, hasznosnak, érdekesnek találtam. A munkának ez a fázisa a legorganikusabb és ebből fakadóan a legszemélyesebb is.
Az exponáláskor nem lebegett egy láthatatlan harmadik személy, aki erre objektív távolságból fog rátekinteni. A második fázissal lett célom áthidalni ezt a túlzott személyességet.
2. A képeket átválogattam és egy napot egy csíkba tömörítettem össze. A csíkok 7-esével kerültek egymás mellé, reprezentálva egy hetet. A hetek szerinti felosztás mellett, azért döntöttem, mert elsőre számomra az volt a legnehezebb, hogy a hetek milyen súlytalanul futnak el mellettünk a karantén alatt.
3. Ebből a súlytalanságból született az a gondolat miszerint igazából nyilván nem a hetek szintjén történik a zavarodás, hanem már a napok ilyenféle elmúlása okozza, azt, hogy követhetetlen volt számomra, hogy melyik nap mi történt. Az említett csíkokból felépült tablókból véletlenszerűen kezdtem el kivágni részleteket, egy következő felületre pakolva fel őket, ahol ezek a részletek összekeveredtek. Az összekeveredés továbbá a vírus kiszámíthatatlan, véletlenszerű terjedésére is reflektál.
4. Majd ezeket a darabokat kezdtem el még inkább szétszedni és felpakolni a 3. felületre, ahol koncepció nélküli alakzatokat kezdtem a részletekből kirajzolni. Ezeknek a formáknak is lényegük volt a véletlenszerűség. A megszülető alakzatokat megdupláztam és hagytam, hogy kirajzolódjon egy szimmetrikus ábra. Párhuzamos valóságok kezdtek el futni, mint ahogyan kezdett el egymás mellett futni a virtuális világ és valós élet a helyzet előrehaladásával.
Az összhangulata az egész járványnak, már az, ami az otthonunk kényelméből elért minket, hogy elkezdenek kirajzolódni sablonok, mintázatok és ahhoz viszonyítva alakítják a döntéshozók a világot. Van valami statikus, késleltetett jelen érzete az egésznek. Ráadásul minden pillanatban el akarják velünk hitetni, hogy már értik, ott van előttük a titok nyitja, mígnem a következő héten történik egy 180 fokos fordulat és már teljesen más az igazság.
5. A hét darab tablót egymás mellett feliratszerű lett. Mintha egy üzenet lenne rajta („HOAX”). Ez a szó valójában nem leolvasható, hiszen nincsen odaírva. Az egész indokolatlanul véletlenszerű és valójában semmi sem olvasható ki belőle.


(2020.03.16.-2020.05.03)